Désiré Mercier: Keresztény önmegtagadás – 3. rész

Nagyböjt péntekein Désiré Mercier írásából fordítunk részleteket lelki tartalomként. A harmadik részben az értelem és az akarat megfékezéséről értekezik a szerző.

Bevezető írásunk a szerzőről: Désiré Mercier, az antimodernista pszichológia úttörője
Első rész: az önmegtagadás tárgya, tanácsok a testi önmegtagadás kapcsán
Második rész: az érzékek, a képzelet és a szenvedélyek megfékezése

„Az önmegtagadás minden gyakorlatát, amelyet itt összegyűjtöttünk, a szentek példáiból vettük, különösen Szent Ágostontól, Aquinói Szent Tamástól, Szent Teréztől, Szalézi Szent Ferenctől, Brechmans Szent Jánostól; vagy olyan elismert lelki mesterek ajánlották, mint például a tiszteletreméltó Louis de Blois, Rodriguez, Scaramelli, Allemand abbé, Hamon abbé, Dubois abbé, stb.”

Az értelem és az akarat megfékezése

1.) Vesse meg értelmét és tiltson meg benne minden hiú elképzelést, minden haszontalan vagy oda nem tartozó gondolatot, amelyek csak időt rabolnak, összezavarják a lelket és elveszik az ízt a munkától és a komoly dolgoktól.

2.) Minden szomorú és nyugtalan gondolatot száműzni kell az elméből. A jövőben esetleg bekövetkező dolgok miatti aggodalom semmiképpen sem foglalhatja le. Ami a rossz gondolatokat illeti, amelyek akarata ellenére gyötrik, utasítsa vissza őket, és tegye őket türelme próbájává. Mivel nem önkéntesek, csupán alkalmat adnak az érdemszerzésre.

3.) Kerülje a makacsságot gondolataiban és az érzéseiben való konokságot. Készségesen adjon érvényt mások ítéletének, amennyiben nem olyan dologról van szó, amelyben kötelessége megszólalni.

4.) Vesse meg értelmének természetes kifejezőeszközét: a nyelvet. Gyakorolja szívesen a hallgatást, akár szabály írja elő, akár önként vállalja.

5.) Inkább hallgassa a többieket, mintsem beszéljen. Ugyanakkor alkalmas időben beszéljen, kerülve mind a túl sok beszédet, amely másokat akadályoz a gondolataik kifejezésében, mind a túl kevés beszédet, amely sértő közönyre utalhat.

6.) Soha ne szakítsa félbe azt, aki beszél, és ne válaszoljon elhamarkodottan annak, aki kérdezi.

7.) Hangja mindig legyen mérsékelt, soha ne legyen durva vagy metsző. Kerülje az olyan kifejezéseket, mint „nagyon”, „rendkívül”, „borzasztó”, „iszonyatos”: semmi túlzás!

8.) Szeresse az egyszerűséget és az egyenességet. A képmutatás, a kerülőutak, a kiszámított kétértelműségek — amelyeket bizonyos jámbor emberek lelkiismeretfurdalás nélkül megengednek maguknak — rossz hírbe hozzák a jámborságot.

9.) Gondosan tartózkodjon minden durva, közönséges vagy fölösleges szótól; mert Urunk figyelmeztet bennünket, hogy az ítélet napján ezekről számot kell adnunk.

10.) Mindenekelőtt vesse meg akaratát; ez a döntő pont. Hajtsa állandóan az alá, amiről tudja, hogy Istennek tetsző és a Gondviselés rendjének megfelel, anélkül hogy hajlamait vagy ellenszenveit figyelembe venné. Vesse alá magát még alárendeltjeinek is azokban a dolgokban, amelyek nem érintik Isten dicsőségét és hivatala kötelességeit.

11.) Tekintse a legkisebb engedetlenséget is elöljárói rendelkezéseivel vagy kívánságaival szemben úgy, mint ami Isten ellen irányul.

12.) Emlékezzék arra, hogy a legnagyobb önmegtagadást gyakorolja, ha szereti, hogy megalázzák; és a legtökéletesebb engedelmességet gyakorolja azok iránt, akiknek Isten akarata szerint alá kell vetnie magát.

13.) Szeresse, ha elfelejtik és semminek tartják: ez Keresztes Szent János szava, és ez Krisztus követésének tanácsa. Alig beszéljen magáról, sem jóról, sem rosszról; inkább hallgatással igyekezzen magát mások számára feledésbe meríteni.

14.) Ha megaláztatás vagy feddés éri és kísértést érez, hogy zúgolódjék vagy elszomorodjék, mondja Dáviddal: „Annál jobb! Jó nekem, hogy megaláztak.”

15.) Ne tápláljon semmiféle hiábavaló kívánságot: „Keveset kívánok – mondta Assisi Szent Ferenc – és azt a keveset is nagyon kevéssé kívánom.”

16.) Fogadja a legtökéletesebb odaadással azokat az önmegtagadásokat, amelyeket a Gondviselés küld: a kereszteket és azokat a kötelességeket, amelyek ahhoz az állapothoz kötődnek, amelybe a Gondviselés állította. „Ott, ahol kevesebb lehetőségünk van a választásra – mondta Szalézi Szent Ferenc  – nagyobb az isteni tetszés.”

Szívesen választanánk saját keresztünket, inkább egy másikat hordoznánk, s inkább egy nehéz keresztet, amelynek legalább van valami fénye, mint egy könnyűt, amely folytonosságával fáraszt: illúzió! A saját keresztünket kell hordoznunk, nem másét, és érdeme nem természetében, hanem abban a belső tökéletességben áll, amellyel viseljük.

17.) Ne zavarodjék meg a kísértések, skrupulusok és lelki szárazságok miatt. „Amit szárazságban teszünk, érdemszerzőbb Isten előtt, mint amit vigasztalásban teszünk” – mondja a genfi szent püspök, Szalézi Szent Ferenc.

18.) Nem kell túlságosan szomorkodnunk nyomorúságunk miatt; inkább alázkodjunk meg miatta. A megalázkodás jó dolog, amelyet kevesen értenek; a nyugtalanság és bosszankodás viszont mindenki számára ismert, és rossz, mert az ilyen nyugtalanságban az önszeretet kapja a legnagyobb helyet.

19.) Ugyanígy bizalmatlanok legyünk a félénkséggel és csüggedéssel szemben, amely elerőtlenít, valamint az elbizakodottsággal szemben, amely nem más, mint a gyakorlatba átültetett gőg. Úgy dolgozzunk, mintha minden erőfeszítésünktől függne, de maradjunk alázatosak, mintha munkánk haszontalan volna.

Désiré Mercier: Christliche Abtötung
ins Deutsche übersetzt vom Institut St. Karl Borromaus
Freude an der Wahrheit – Römisch-katholische Schriften, Nr. 37

Fordította: Antonius

Folytatása következik