Olvasói írás: példák a szinodalitas.hu előtt

A szinodalitas.hu-ról szóló cikkünkhöz kapcsolódóan juttatta el hozzánk olvasónk az alábbi írást, melyben a honlap homályos megfogalmazásait vizsgálja meg külföldi példák nyomán.

Úgy látom, hogy a szinodalitas.hu honlap bevezető szövege mögött az 1971-ben épült, és VI. Pál pápáról elnevezett vatikáni rendezvénycsarnok „Feltámadás” című díszlete rejtőzik. Az, amelyet egy nem minden előzmény nélkül folytatott közvélemény-kutatás során a megkérdezett katolikusok többsége visszataszítónak és démonikusnak minősített, azzal a hozzátartozó, épületnek nem nevezhető, hatalmas szerkezettel együtt, amelyik kívül-belül a Kígyó fejét utánozza, és annak a méregfogai között zajlik a „szinodális szinódus”. Ilyen színfalak mögött mégis mire lehetne számítani?

A honlap többek között témákat kínál „a lélekben való beszélgetéshez”. Ezek azonban csalóka kifejezések, amelyeknek hétköznapi értelme mellett rájuk erőltetett – a honlap főoldalához hasonlóan álcázott – jelentése is van. Jelszavak, amelyek el akarják hitetni velünk, hogy értjük őket, jóllehet üzenetük annál lényegesen több, vagy egészen más. Rejtett értelmük „érzékenyítésünkre” szolgál, és olykor hitünket veszélyezteti.

Ilyen jelszó mindenek előtt a „szinodalitás”. Ennek ugyan hétköznapi értelme nincs is, csak többféle etimológiai és értelmező szótári megfejtése, amelyek részben olyan, ugyancsak magyarázatra szoruló kifejezéseket tartalmaznak, mint „evangelizáló küldetés”, „sajátos életmód”, „társasutazás” és „ülés”.¹ A vatikáni szinódus weboldala (www.synod.va) szerint a szinodalitás az, ahogy „Isten Népe együtt utazik és ülésezik”. A püspöki szinódus XVI. rendes ülésének 2024. november 24-i záródokumentuma szerint a szinodalitás magjait a II. Vatikáni Zsinat idején vetették el, és az „a Teremtő Istenben hívők egységét” hivatott szolgálni.

Ezt a „záródokumentumot” 2025. június 9-én egy „végrehajtási utasítás” követte, amely szerint a Vatikánban, 2028 októberében tartandó ülésszakig olyan „új gyakorlatokat és szervezeti formákat” kell kialakítani, melyek az „új egyházi létformát” még „szinodálisabbá” teszik. A jelszavak ezt az éji homályba burkolózó célt szolgálják.

A német példa

2019-ben a német katolikus egyház, Synodaler Weg (szinodális út ) néven azért indított el egy „teológiai közmeghallgatást”, mert kiderült az, amit addig eltitkoltak, hogy 1946 és 2014  között „kiskorúakkal való szexuális visszaélést” több, mint kétezer esetben katolikus papok vagy szerzetesek követtek el. Emiatt 2011-ben, világiak bevonásával ugyan már elkezdődött egy évekig tartó Dialogprozess („párbeszéd”), de intézkedések helyett a „transzparencia lehetőségeiről” folyó vitákba fulladt.

A „szinodális útra” egy katolikus filozófusnőt is meghívtak előadónak, aki onnan később (negyedmagával) döbbenten távozott, és annak okairól 2025-ben a katolikus sajtónak nyilatkozott.² Többek között a következőket mondta: „Ez az istentelen szinodális út rossz irányba vezet. […]A katolikus hit és tanítás alapjait rendíti meg. […] A társadalomban eluralkodó téveszmék zsákutcájában köt ki”.

Hangadói a Wir sind Kirche (Mi vagyunk az Egyház) mozgalom tagjai, akik a II. Vatikáni Zsinatra hivatkozva követelnek nős papokat, papnőket és egyházkormányzati tisztségeket. „Az a vesszőparipájuk, hogy a hit tartalmát újra kell értelmezni.” A Német Katolikusok Ifjúsági Szövetsége még azt is javasolta, hogy a Gott szót ezentúl G*tt formában írjuk, a * helyettesítő karakterrel utalva arra, hogy az számtalan gendernek („társadalmi nemnek”) felelhet meg. „Minden a szexualitás körül forog. […] Az egész olyan, akár egy soha véget nem érő parlamenti vita. […] Szégyen, gyalázat, hogy a püspökök még mindig ezzel a ’projekttel’ idétlenkednek.”

A Német Katolikusok Központi Bizottsága (sic!) szerint viszont „Leó pápa kezdettől fogva a szinodalitás folytatását szorgalmazza, […] amelynek alapeszméit Ferenc pápa határozta meg”.

Szerencsére legalább egy olyan német püspök is van – a passaui –, aki a „szinodalitást” (az öngyilkosság mintájára) az „ön-elvilágiasítás” végzetes tévútjának tekinti. Azt szerinte a névleges katolikusoknak az a 90 %-a választja,

„akiket a szentségek – az egyházi élet forrását és csúcspontját, az Oltáriszentséget beleértve – már csöppet sem érdekelnek. […] A szinodális útnak azonban egyetlen olyan állomásával sem találkoztam, ahol a szentség és a megváltás mibenlétéről beszélgettek volna. […]

Miközben a ’szinodalitás’ útja az elvilágiasítás, meg a liberalizálás napirendjét követve igyekszik az Egyház tanítását és gyakorlatát egy hitét vesztett társadalom uralkodó kulturális mintáihoz igazítani, az egyház valódi, alapvető válságáról egyetlen szó sem esik. […] Annak az igénynek a kielégítése, hogy az Egyház a társadalomban eltorzult nézeteket hirdessen a házasságról, a szexualitásról, meg az egyházi rend szentségéről, senkit nem fog meggyőzni arról, hogy Krisztus az Oltáriszentségben és a hívők lelkében valóságosan jelen van. Aki pedig hisz abban, az nem a ’szinodális’ tévúton fog botorkálni.”³

Sőt, néhány évvel korábban már egy német bíboros is hasonlóképpen nyilatkozott: „A szinodalitás és a hozzá tartozó jelző, a szinódusi, olyan jelszavakká váltak, amelyek mögött egyfajta forradalom igyekszik radikálisan megváltoztatni az Egyház önértelmezését, összhangban egy olyan kortárs ideológiával, amely javarészt tagadja, amit az Egyház mindig is tanított és gyakorolt.”⁴

Vele együtt világszerte számos hívő katolikus, teológus, pap, szerzetes és püspök is erre figyelmeztet.

A német püspökök többsége mégis a „szinodális” tévúthoz ragaszkodik. 2026 januárjában „gyökeres változásokat” szorgalmaztak „a homoszexuális cselekedetek, az azonos nemű ’párok’ és az egyházi rend szentségére pályázó nők” megítélése terén, továbbá határozatot fogadtak el arról, hogy szentesítik a szentmisén prédikáló világiak szerintük „jól bevált” gyakorlatát, és Rómától ennek a jóváhagyását kérik.

A szinodalitas.hu pedig pontosan az ő lejáratott jelszavaikat hangoztatja. Kissé megkésve kullog azok után, akik „a transzparencia lehetőségeit”, a „lélekben való beszélgetést”, meg a „sokféleség”, „a szegények”, a „nyitottság”, „a nők”, „az Egyház mint otthon”, az „egyházi létforma”, meg az „Isten népe” fogalmait már alaposan összezavarták.

Isten egyetlen szavával teremtett egy világot,a szinodális szinódusi Kígyó pedig azt sziszegő szószaporítással igyekszik pusztítani.

Somogyi György Miklós

1. https://onepeterfive.com/ten-code-words-of-synodality/ ↩︎
2. https://thecatholicherald.com/article/a-synodal-path-which-cancels-god-has-gone-the-wrong-way ↩︎
3. https://onepeterfive.com/german-schismatic-way-hoping-for-rome-to-confirm-their-lay-preachers-at-mass/ ↩︎
4. https://www.scribd.com/document/694648370/A-szinodalis-folyamat-mint-Pandora-szelenceje ↩︎