Újra dogmát tagadott Kocsis Fülöp – ezúttal a köztévében

Fabiny Tamással és Steinbach Józseffel közös köztévés szereplésében Kocsis Fülöp a tisztítótűz tanát relativizálta, méghozzá igen bornírt érveléssel (melyet jelen írásban cáfolunk). Mindez két hónappal az általunk is boncolgatott botrányos interjúja után történt, és fél évvel a Filioque-tan tagadása után: ugyanakkor a három dolog összefügg és egy irányba mutat.

„A szent Zsinat előírja a püspököknek, hogy a tisztítóhelyről szóló józan, a szent atyáktól és a szent Zsinatoktól átvett tanítást szorgossan igyekezzenek a krisztushívőkkel hittel elfogadtatni, megtartani, arról őket oktatni és mindenütt prédikálni. Azokat a kérdéseket pedig, amelyek a járatlan nép számára nehezebbek és elvontabbak, és amelyek nem szolgálnak épülésükre, és amelyek legtöbbször nem járulnak hozzá a jámborság növeléséhez, hagyják ki a népszerű oktatásokból. Éppen így mindazt, aminek bizonytalan vagy éppen hamis látszata van, ne engedjék tárgyalni vagy terjeszteni. Azokat a vélekedéseket, amelyek bármiféle kíváncsiság vagy babonaság jeleit mutatják, vagy rút haszonleséssel gyanusíthatók, tiltsák el, mint botrányos és a hívek megütközésére alkalmas dolgokat.„¹ – szól a Trienti Zsinat XXV. ülésének határozata, amely kiközösítés terhe mellett szabja meg (újfent) a tisztítótűz tanát.

Ezzel szemben Kocsis így nyilatkozott a tisztítótűzről: „Nagy titokkal állunk szemben. Ne legyünk nagyon magabiztosak az állításainkban, hogy mi lesz odaát, azt nem tudjuk. […] A cáfolata, hogy úgy mondjam, elég kézenfekvő, miszerint odaát már nincs idő. [*Fabiny ekkor úgy bólogat, hogy majd leesik a feje*].Tehát amikor meghal az ember és az Isten színe elé kerül, akkor nincs előbb vagy utóbb. Minden bizonnyal azt mondhatjuk innen nézve, hogy az ugyanaz a pillanat, a halál, az ítélőszék és az örök boldogságnak a kezdete – én úgy gondolom, ennyit tudunk róla mondani.„²

Nos, lehet, hogy Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek csak ennyit tud mondani, azonban a II. Lyoni-, a Firenzei- és a Trienti Zsinat is tévedhetetlenül kinyilvánította a tisztítótűz létét és bizonyos körülményeit, amelynek minden katolikus alá kell vesse magát.

Ezenkívül, hogy az ideig tartó szenvedés során hogy van meghatározva az idő, az pont az a kérdés, amit – ahogy a szent zsinat is kifejti – nem tanácsos a hívek előtt fejtegetni: nagyon jól illusztrálja ezt a teológiailag felkészületlen műsorvezető és a protestáns szuperintendensek reakciója.

Kocsis okfejtésének cáfolata

XVI. Benedek a Végidő című – saját megítélése szerint legjobban sikerült munkájában – a következőket írja: „Ennek a találkozásnak az átalakító „szempillantása” kivonja magát a földi időmértékek alól – nem örökkévaló, hanem átmenet, azonban ha a fizikából kölcsönzött időmértéknek megfelelően egészen rövidnek vagy hosszúnak akarnánk minősíteni, akkor ez egyfelől naivitás lenne, másfelől lényegében semmin sem változtatna.”³

Miután az ember eljut arra a felismerésre, hogy a másvilágon nem a temporális evilági lét fizikája érvényesül, rájöhet arra, hogy jobb kifejezések híján az Egyház itt az „időt” analóg módon érti. Azonban, ahogy Benedek pápa is kifejezi az idézett mondatban, átmenetről beszélünk, tehát változás történik, ami feltételezi az „előbb és utóbb” fogalmakat, és kizárja az örökkévalóságot.

Ugyanis a szó eredeti értelmében egyedül Isten öröktől való: kezdet és vég nélkül való változatlan. Ezzel szemben minden teremtmény kezdettel rendelkezik, tehát már nem felel meg a kritériumnak. Ezt a kezdettel rendelkező, de vég nélkül való állapotot a skolasztikus bölcselet „aevum”-nak nevezi.

Aquinói Szent Tamás azt tanítja, hogy az aevum az idő és az örökkévalóság közötti köztes létmód, amely a szellemi teremtmények – elsősorban az angyalok és analóg módon a testtől elvált lelkek – tartamát méri: különbözik a tempustól, mert nem a mozgásból fakadó folyamatos egymásutániságot méri, és különbözik az aeternitastól is, mert nem teljesen változatlan, mint Isten örökkévalósága; lényege, hogy a szubsztancia alapvető létében maradandó és nem romlandó, ezért nincs benne testi értelemben vett időfolyás. Ugyanakkor a működések, aktusok vagy állapotviszonyok szintjén lehetséges valamiféle prius et posterius, vagyis nem fizikai, hanem ontológiai előbb-utóbb. Ezért mondja Tamás, hogy az aevum „közép” az idő és az örökkévalóság között: egyszerre őrzi a maradandóság nyugalmát és a teremtményi változás minimális lehetőségét.⁴

Nyilvánvaló, hogy a tisztítótűz lényege a változás, hogy a lélek a tisztátalan állapotból a megtisztult állapotba jut, tehát szükségszerűen van előtte-utána sorrend; azonban az is nyilvánvaló, hogy ez létrendi változás egy immateriális síkon, így a fizikális világ időszámítása alapján szemlélni – ahogy Benedek pápa fogalmaz – „naivitás„.

Görögök, zsinatok, dogmák

A jóhiszemű „naivitás” kifejezés egy átlag hívő esetében még megállja a helyét, ám amikor egy püspök hiszi azt, hogy ez „cáfolat” a tisztítótűzzel szemben, az már a bornírtság kategóriája.

Főleg, hogy az Egyház számos esetben pont a görög eretnekséggel szemben erősítette meg a tisztítótűz tanát.

A II. Lyoni Zsinaton így fogalmazták meg azt a hitvallást, amit az Egyházzal unióra lépő Palaiologosz Miklós császárnak kellett tennie: „Ha pedig bűneiket őszintén megbánva, szeretetben halnak meg, mielőtt elkövetett bűneikért és mulasztásaikért a bűnbánat méltó gyümölcseivel elégtételt adtak volna, lelkük a purgatóriumi vagy megtisztító szenvedésekben tisztul meg a halál után„.⁵

A Firenzei Zsinaton, hogy a visszatérni kívánó görögök újból részesei lehessenek Krisztus Egyházának, az alábbi hitvallást kellett tenniük: „Ha az őszinte bűnbánók az Isten szeretetében haltak meg, mielőtt még a bűnbánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna bűneikért és mulasztásaikért, az ő lelkük haláluk után a purgatórium büntetésével tisztul meg.”⁶

A Trienti Zsinat hitvallása így fogalmazott: „Álhatatosan tartom, hogy van tisztítóhely, és hogy az ott fogságban tartott lelkeket a hívek közbenjáró imája segíti„.⁷
Halkan jegyzem meg, hogy a II. Vatikáni Zsinat is a trienti professio fideit alkalmazta.

Szent X. Piusz pápa Ex quo, nono kezdetű, a keletiek tévedéseit felsoroló levelében így ír: „a legoktalanabb módon kétségbe vonják, hogy a korábbi századok szent emberei elismerték a Tisztítóhelyről és a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásáról szóló szent hittételeket„⁸

Merre tovább, Kocsis Fülöp?

Kocsis Fülöp korábbi interjújában szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy „A mi [görögkatolikus] teológiánk közelebb van az ortodox teológiához, mint a katolikus teológiához”, majd pedig hogy „A katolikusoknak sem kell azt gondolni, hogy az ortodoxok eretnekek, tehát amit tanítanak, az a katolikus egyházzal szembemegy.”

Hogy ezek mennyire nonszensz kijelentések, arra a korábbi cikkünkben rámutattunk, majd pedig egy rövid – a teljesség igénye nélkül összeállított – listát is közöltünk, hogy az ortodoxok milyen dogmákat tagadnak. Ebben most Kocsis kipipálhat egy újabb tételt.

• Krisztológiai és trinitológiai eretnekség a Filioque-tan tagadása✓
• Mariológiai eretnekség a szeplőtelen fogantatás tagadása.
• Szentségtani eretnekség a papság eltörölhetetlenségének tagadása; a gyóntatáshoz szükséges joghatóság tagadása; a házasság felbonthatatlanságának tagadása; az állítás, hogy az átváltoztatás lényegi része az epiklézis.
• Eszkatológiai eretnekség a tisztítótűz✓ és a különítélet tagadása.

Caietanus

A görögkatolikusok teszik azt, amivel a tradicionális katolikusokat szokás vádolni

Dogmatikai bizonyosságok a tisztítótűzről I. – A tisztulás tárgya

1. Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai. Szerk.: Fila Béla – Jug László, Örökmécs, Kisternye-Budapest, 1997. 371. p. (DH 1820) ↩︎
2. https://www.youtube.com/watch?v=nKmkbaoWzZA&t=1264s ↩︎
3. Joseph Ratzinger: Végidő – A halál és örök élet kérdései. Jel Kiadó, Budapest, 2017. 237. p. ↩︎
4. STh I. q 10, a 5. ↩︎
5. Az Egyházi Tanítóhivatal megnyilatkozásai. Szerk.: Fila Béla – Jug László, Örökmécs, Kisternye-Budapest, 1997. 242. p. (DH 856) ↩︎
6. Im. 290. p. (DH 1304) ↩︎
7. Im. 378. p. (DH 1867) ↩︎
8. Im. 633. p. (DH 3554) ↩︎