Eltörlik a latin nyelv kötelező használatát a hivatalos vatikáni ügymenetben – újabb kúriai átalakítások
A Római Kúria Új Általános Szabályzata eltörli a hivatalos vatikáni ügymenetben eddig kötelezően előírt latin nyelvet, valamint a progresszív Pietro Parolin által vezetett Államtitkárság alatt centralizálja a Kúriát.
A Római Kúria belső működésére vonatkozó új szabályzatot 2025. november 24-én tették közzé, és 2026. január 1-jétől lép életbe. Hosszú évszázadokon át a Kúria hivatalos dokumentumai kötelezően latinul készültek. Az új szabályzat azonban lehetővé teszi, hogy más nyelveken is kiadhassák az iratokat (pl. olaszul, angolul, spanyolul).
Ez az első alkalom, hogy a latin nyelv ilyen privilégiumát eltörlik a Szentszék belső működésében – sok hagyománytisztelő számára a római katolicizmus örök és közös nyelvének státusza ezzel megingott.
De a nyelvi változás csupán a jéghegy csúcsa: a reform egyúttal jelentős strukturális centralizációt is hoz. Az új szabályozás kimondja, hogy a Kúria szervezeteit, hivatalait – beleértve a dikasztériumokat és az egyházközi testületeket – az Államtitkárság alá rendelik. Minden, a pápához szánt iratnak át kell mennie az Államtitkárságon, így annak már feladata a Kúria szervezeti egységeinek koordinálása és az egységes, központi fellépés biztosítása.
Jelenleg az Államtitkárságot a progresszív, és a hagyománnyal igen ellenséges Pietro Parolin bíboros vezeti, így a gyakorlatban az ő hatásköre és befolyása érezhetően megnő.
Sok hagyománytisztelő katolikus attól tart, hogy ez az átalakítás az egyház gazdasági és adminisztratív centralizálását szolgálja, s ezzel a kúriai autonómia, a történelmi intézmények sokszínűsége és a latin nyelv mint egyetemes hagyomány lényegi hanyatlásához vezethet.
Összességében tehát a reform nem csupán stiláris, hanem mély egységesítést és központosítást jelent a Vatikánban: a hagyományos kúriai struktúrák, a latin nyelv használata és az intézmények viszonylagos önállósága mind mérséklődnek. A latinra mint „örök, közös nyelvre” ezzel csapást mérnek. S akik a Katolikus Egyház hagyományait óvják, most egy történelmi pillanat tanúi: a reform, amely bár modernizációra, hatékonyságra hivatkozik, valójában a múlt örökségének radikális átformálását is jelenti.
Idézzük fel XII. Piusz prófétai intését: „Amint az Egyház elhagyja szent nyelvét, megkezdi visszatérését a katakombákba”.
Caietanus